DELUXE

Nyílt levél azokhoz, akik Magyarországon bohóckodnak

Kedves Blogger,

kérlek, közöld le ezt a levelemet, köszönöm. 

Éva

Nos, ez a levél érkezett, én pedig leközlöm, mert elgondolkodtatóak a sorai. Elöljáróban mutatom azt a bejegyzést, amely az elmúlt napokban körbejárta az országot. Egy boldog, Angliában élő hölgy sorai, aki megunta a magyarországi verklit és az itthoni “bohóckodást” és most szobalányként dolgozik egy angol szállodában. (IDE kattintva olvashatod.)

Íme a válasz:

Nyílt levél azokhoz, akik Magyarországon bohóckodnak

Nyílt levél elsősorban nekem, mert én is Magyarországon bohóckodom. És köszönöm, pont jó itt nekem. 

A hétvégén osztálytalálkozónk volt, érettségi találkozó, a 15. Ebből kiszámolhatjátok, 33-34 évesek vagyunk. Az osztályunkba körülbelül 28-30-an jártunk és elmondhatom, ez egy vidéki megyeszékhely kifejezetten elit gimnáziuma volt – és a mai napig az. 

Az osztálytalálkozóra 13-an jöttek el. A nyaralások és az utolsó pillanatban történt szervezésnek hála ez kevesebb, mint az osztály fele, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Heten külföldön boldogulnak, hatan meg itthon – bohóckodunk. 

A találkozó után, most vasárnap szinte meg sem szólaltam itthon egész nap. Kavarogtak a gondolataim, nem találtam a helyem. Aztán hétfőn az első cikk, amit az interneten elolvastam, ennek a londoni, magyar lánynak a sorai voltak. 

Neki is mesélek egy picit. Jómagam tanárként végeztem, férjnél vagyok, a lányunk hétéves. Az elmúlt öt évben gimnáziumban tanítok egy olyan idegen nyelvet, amely nem a leginkább felkapott. Mivel munkámban a maximumra törekszem, rengeteget tanulok jómagam is, azóta is, mindig és mindenkor, a tanítás mellett többször kérnek fel idegen nyelvű könyvek lektorálására és fordítási munkákra. Úgy gondolom, a pedagógusfizetésemre nincs panasz, ráadásul a sok szünetben a lényegesen magasabb bevételi forrást jelentő fordítási és lektorálási munkákat minden létező “zavaró tényező” nélkül tudom végezni. Azt kell mondjam, a nyáron ezekből a plusz dolgokból majdnem annyi csurran-cseppen, mint a tanári fizetésem egész évben. 

Én azt tanultam meg az életem felnőtt időszakában, tehát azóta, hogy leérettségiztünk, hogy 

  • légy jó abban, amit csinálsz, tanulj sokat, képezd magad egy életen át
  • ne a kifogásokat keresd, csak csináld!

Ez a két titok van és nincs több. Ennek megfelelően 33 éves koromra abszolút megvan a saját, önálló és rendes magyarországi egzisztenciám, szépen nevelem a gyereket és mindenem, mindenünk megvan. A férjem szobafestő-burkoló, mivel ő is tudja ezt a két fenti “titkot”, hála ég, neki is csak úgy dőlnek a megrendelések, néha egyszerre dolgozik három-négy helyen. Nem panaszkodik ő sem a bevételei miatt, bár az ő szakmája télen gyakorlatilag szünetel. A téli időszakban viszont korábbi hobbiját szakmává emelvén, raklapokból készít kisebb bútorokat a kis műhelyében. Így ő télen is hozzájárul a családi költségvetéshez. Amihez szintén nem kellett más, csak szorgalom, kitartás és tanulás. 

Ennyit rólam. Még talán sok is volt.

És most jöjjön pár gondolat a külföldre szakadt osztálytársaimról.

Először is Gézáról, aki az osztály esze volt mindig. Kitűnő érettségije, egy felsőfokú és egy középfokú nyelvvizsgája volt, az előbbi portugál, utóbbi angol nyelvből. Vegyészmérnöknek tanult tovább, pöccre el is végezte az egyetemet. Egyszer nem próbált meg itthon munkát keresni. Egy évig még lébecolt itthon, élvezte az anyatábort, majd fogta magát és kirepült Angliába. 

Azóta pincér egy koszos, ipari város egyik éttermében. Opel Insignia típusú kocsija van, 2015-ös és idén már egyszer Thaiföldön nyaralt az éppen aktuális bolgár barátnőjével. Gyereke nincs. Egy olyan panzióban bérel lakást, amiben minden emeleten van közös konyha és zsibongó, amúgy a lakás egyszobás és fürdőszoba is van benne, vécével. Sokat panaszkodott arról, milyen oltári drága a bérleti díj és kikérte magának azt a fordítást, miszerint “munkásszállón” lakna, mert ő kérem, panzióban. Oké. 

Géza sokat mesélt arról, milyen volt Phuketben a pálmafa, meg az elefánt hátán, meg hogy mennyire jó, hogy semmi stressz, semmi felelősség nincs az ő életében és minden jó, minden szuper (vagyis szjúpör), a magyarok meg jobban teszik, ha húznak ki külföldre, mert ott tényleg minden más és szabadabb és egyáltalán, hülye az, aki nem megy ki külföldre. Bár érdekes, Géza egy percig nem mesélt a munkájáról. 

Tamás Géza legjobb barátja volt a gimnázium alatt. Sülve-főve együtt voltak és az érdeklődési körük is hasonló volt mindig. Tamás is vegyészmérnök lett, el is helyezkedett előbb az egyetem kémia tanszékén, később pedig egy multinacionális gyógyszercéghez szerződött. Nevetni fogtok: 2015-ös Opel Insigniája van és már ő is nyaralt Thaiföldön, igaz, három éve. Saját lakásban él egy újépítésű társasházban és van egy kétéves kisfia. Meg egy felesége is. 

Tamás is sokat mesélt. Arról, hogy a kisfia hogyan visított, amikor meglátta idén a Balatont. Meg hogy az volt az első szava, hogy papapapa. És aztán sokáig mesélt a munkájáról, hogy milyen érdekes, meg mennyire robbanhat az egészségügyben ez meg az a vitamin, meg milyen jó, amikor hozzá eljutnak a gyógyszercég honlapján a vásárlói tapasztalatok. Mert a sikerek az ő munkájának gyümölcsei. 

Aztán ott volt Kati, aki a közösségi oldalán már Kate-ként szerepel. Kati is Angliában dolgozik, egy ötcsillagos szállodában takarít. Ő sem munkásszálláson él, hanem panzióban, igaz, a szobáján osztozik egy román lánnyal. Csak azt nem érti, mesélte, miért ő meg a román lány van MINDIG előkapva, ha a szállodából eltűnik valami érték. Nem is érti. Taxival jött és taxival távozott az este és ez a Thaiföld tuti valami státuszszimbólum, mert ő is ott nyaralt pár éve. 

De a leginkább megdöbbentő a számomra az a Sarolta volt, aki annak idején nem csak az iskola szépe, de a leginkább ambíciózus csaja is volt. Vágott az esze, mint a borotva, az osztályfőnökünk mindig mondogatta, nekünk meg nyílt a bicska a zsebünkben, hogy belőle egyszer majd női államfő is válhat, mert annyira, meg annyira…

Sarolta egy Burger Kingben mosogat – Thaiföld, sic… – és milyen jó: félre tud tenni, meg tud utazgatni, meg Prada táskája van. Épp egy spanyol pasival kavar, egy válás van a háta mögött, gyereke neki sincs.

Elnéztem őket, néztem, mennyire felfelé tartják az orrukat és nem értettem. Nem értettem, hogyan lehet valaki szobalányként és mosogatónőként boldog és elégedett valahol. De én nem láttam őket boldognak. Azt láttam, hogy azért utaztak haza, hogy megerősítést kapjanak az itthoniaktól: mennyire jól döntöttek annak idején.

Én nem éreztem feléjük ilyet. Én azt láttam, hogy íme, pár értékes, ambíciózus és kreatív ember, aki bagóért adta el a lelkét, a lelkesedését és szó szerint kulimunkát végez megalázottan, kirekesztetten (szállodai rablásnál ő van elővéve, emlékszel?) valahol, ahol nem talált otthont magának. 

És akkor jött ennek a londoni, magyar lánynak a levele. Aki most annyira, állati boldog, mert szaros lepedőket húz le és tisztákat húz fel egy ötcsillagos szállodában. Aki szintén nyílván elsőként van előkapva, ha Mrs. Smithnek eltűnik az aranyórája a széfből. 

Kösz, de nem. Itthon vagyok, itthon boldogulok és boldog vagyok. Családom van, munkám van, kreatív vagyok és lelkes és tele vagyok tervekkel. Az életem nem monoton és nem vagyok senki rabszolgája. 

Ez legyen hát az érem másik oldala. 

Kapcsolódó bejegyzések, a címükre kattintva olvashatod őket:

Ápolónő külföldön, mondd, boldog vagy? 

Árak Németoszágban és itthon

költözés25

fotó: koltoztetes-segitseg.hu

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mivel voltam itt tanár. (Nyomorúságos.) Ez tényleg propaganda.

  2. A MEGÉLHETÉS a fontosabb, nem az anyagi javak. Ne keverjünk!

  3. Ha valóban tanárnő lenne Magyarországon, tudná. Így azonban, hogy fizetik azért, amit ír, fogalma sincsen. A tanárok ugyanis látástul vakulásig dolgoznak éhbérért, ha tanár lenne, nem lenne ideje ide írogatni. És tudná, milyen a hideg szoba télen. Sajnos. Még diplomával is.

  4. Egy tanárnak MA nincsen ideje másodállásra. Már itt megbukott a történet.

  5. Nyugi, nem tanít ez gyerekeket, szándékosan írok ezt, nem őt. Csak a tanárok lejáratása IS benne van a cikkben, nehogy éhbér helyett normális fizetést kelljen nekik adni.

  6. Nyugi, ha VALÓBAN tanár lenne itt, akkor nem lenne IDEJE ilyen hazugságokat írni. A tanárok ugyanis éhbért keresnek, abból nem gyarapszik, és fordítani sincsen mellette ideje.

  7. Júlia Nagy says:

    A “hölgy”, ha hölgy egyáltalán, egyértelműen hazudik. Tanárnak biztosan nem tanár, Magyarországon pedig főleg nem. Ugyanis a tanároknak ebben az országban nemhogy sok a szabadideje, szinte semmi idejük sincsen a nagyfokú túlterheltség miatt, ezért sokan már abbahagyják a tanítást, hogy legyen idejük a saját családjukra. Pénz meg pláne, már egy segédmunkás is többet keres egy gyárban, mint egy pedagógus, főleg egy 33 éves tanár, hiszen ennyi idő után éhbért keresnek, a nagy emelés csak kamu. A szobafestő férj pedig szintén kamu, egyetlen egy tanárt sem ismerek, aki szellemileg társul választana egy szobafestőt. Nem nézem le őket, ne értse félre senki, csak közös téma hiányában a megértés is nehézkes lehet egy kapcsolatban. Nem beszélve arról, hogy tanár létére örül annak, hogy a férj annyit dolgozik, hogy a gyerekek tulajdonképpen nem találkoznak a szüleikkel. A tanárral sem, mert ha a túlterheltség mellett fordít is, abba a gyereknevelés már időben nem fér bele. Ráadásul lenézi a külföldön takarító volt osztálytársakat, miközben a társa? szobafestő. Sántít a történet erősen. Vagy tudathasadásos a “hölgy”. Kormánypropaganda ez, nem más. 🙂

  8. Agnes Kincses says:

    Üdvözlök mindenkit, meg a kedves Tanító Hölgyet is, aki a fent olvasható, lélegzetelállítóan ostoba és felháborító agit. prop. szagú butaságot!
    Kedves Hölgyem!
    30 éve dolgozom egészségügyben, emberéletekkel dolgozom, egy hibás döntést óriási baj követhet. Nincs hétvégénk, nincs ünnepünk, folyamatos munkarendben dolgozunk, látástól vakulásig!
    Amíg maguk 5x kaptak fizetés emelést, mi egyszer sem!
    24 órás ügyeletet látunk el, utána hazamehetünk, elláthatjuk a családot, dolgozhatunk otthon is és még pihenjük is ki magunkat! Szabadnao nem jár nekünk 24 h munka után, nemhogy 2-2 hónap szabadság, amely alatt “még jobban keres”…..
    Ugyan már….
    Jöjjn el, kedves hozzánk, egyetlen hétre és visítva fog menekülni innen, az állítólaos kényelmes kis életéből. És még ön oktat ki minket?
    Hát nem mondom….
    Még szerencse, hogy szavát sem hiszem.

  9. László Tomanovics says: (előzmény @Kaposvári István)

    Hát szép öcsém, nem irigyellek. Kezeltesd magadat, javulhat az állapotod. Azért egyvalamit fejts már ki nekem: ki a fene hitette el veled, hogy külső hatalmak ránk erőltettek bármit is? Mit? Ezt a tetves fideszt? menj már el ahhoz, aki ezt hazudta neked és verdesd jól arcon, kispajtás

  10. Detto ugyanez jutott eszembe – a 60-as évek. Ez a bárgyú, agymosós, überszervilis, agitpropos duma. És a legszörnyűbb, hogy szerintem ez a hölgy ezt komolyan is gondolja! És gyerekeket tanít!! Szerencsére csak valamilyen nyelvet, de akkor is. Istenem, mivé lett ez az ország….. Én pont nem vagyok “nagy magyar” de a szívem vérzik.

  11. Kaposvári István says:

    Minden megjegyzést (úgynevezett kommentet) író személyt üdvözlök. Mindenkinek igaza van a lelki (hazaszeretet) és a testi (megélhetés) probléma megoldás szempontjából. Ezt az országot a hazánkat tényleg szeretni kell, meg kell becsülni, csak a gazembereket kéne deportálni oda ahonnan az úgynevezett migránsok jönnek Európába. Évszázadok óta a nép szenvedett pár tízezer gazember tolvaj ingyenélő miatt. Így van ez most is. Azzal a különbséggel, hogy ez a nép nem hagyta el többször tönkretett országát, hanem újjáépítette. Most már nem lehet. Ránk van erőltetve szemét mocskos külső hatalom által a végső tönkretétel. Ez ellen próbál meg küzdeni az az ember is aki büszkén marad a kilátástalanságban és az az ember is aki feladja és megpróbál máshol rabszolga lenni, de egy könnyebb életért. Ha itt marad akkor is rabszolga csak nem tűnik fel neki a sok kiszolgáltatott rabszolga kötött. Van egy rossz hírem: nem kell bízni a jobb jövőben és felemelkedésben mert az csak önáltatás és hiú ábránd. Európa és a mi országunk Magyarország is tönkre van téve és nemsokára le lesz söpörve a föld színéről.

  12. József Szamuráj Szilágyi says:

    Az a szitu hogy Angliában a magyar csak bevándorló, nem annyit keres mint egy ott született akár pakisztáni, itthon viszont otthon van. Itt is, ha valakinek albérletet kell fizetnie, a gatyája rámegy és csak dolgozik éjt nappallá téve hogy kajára jusson, Angliában meg még nyaralni is el tudott menni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Én nem voltam nyaralni negyven éve!!!

  13. László Tomanovics says:

    Hinnnye! Utoljára ilyesmit úttörő koromban kellett olvasgatnom a hatvanas évek vége felé. Azt a levelet Csapajev elftárs írta a lenyingrádi Komszomol alapszervezetnek, nyeeeehehehehe
    Ja, meg aztán egy komoly irodalmi alkotás is a kezembe került, aminek hasonló a mondanivalója. Az a baj ennek az izének a szerzőjével, hogy csak amolyan fél- vagy inkább negyed művelt. Mert ezt azért sokkal de sokkal színvonalasabban megírta Majakovszkij. A címe: Vers a szovjet útlevélről. Ha azt ismerné ennek az irománynak a kiötlője, sosem merte volna ilyesmi miatt koptatni a klavit. Persze, az is lehet, hogy a szerző nem is faragatlan tahó, hanem csupán a 2bites horda színvonalára süllyedt le. na, ez úgy szar, ahogy van, kispajtások.

  14. Tóth Adrienn 94.05 says: (előzmény @Borgula-Ritzl Andrea)

    Egyébként nekem is sok ismerősöm, osztálytársam, barátom, barátnőm él kint, nagyon jól, és eszük ágában sincs hazajönni. Ja, és EGYIKÜK SEM MOSOGAT! Örülök, ha ezzel is hozzájárulhattam a sztereotípiák és előítéletek tompításához.
    Nekem egyelőre középfokú angol nyelvtudásom van, erről szeretnék eljutni a felsőfokú angol nyelvvizsgáig. Azután én is ki akarok menni.

  15. Tóth Adrienn 94.05 says: (előzmény @Borgula-Ritzl Andrea)

    Neked amúgy szövegértelmezési problémáid vannak? Végigolvastam a kommenteket, de az országot sehol sem szidták, csak Mutyiországot tönkre tevő, és mások életébe beleszóló embereket szidták.

  16. Tóth Adrienn 94.05 says: (előzmény @Borgula-Ritzl Andrea)

    Neked amúgy szövegértelmezési problémáid vannak? Végigoklvastam a kommenteket, de az országot sehol sem szidták, csak Mutyiországot tönkre tevő, és mások életébe beleszóló embereket szidták.

  17. Borgula-Ritzl Andrea says:

    Mindenki csinálja azt,ami neki jó,és ezt tartsuk tiszteletben.
    De ne szídjuk a szülőhazánkat,mert ez nagyon gusztustalan!!!!

  18. childfree says:

    Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelelően gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízott emberekről.

    Első kondér alatt lobog a tűz, ía kondér mellett tábla, rajta ez áll: Ne mássz ki!
    Lucifer kérdésére az őr így felel:
    -Ezek németek, betartják a szabályokat.

    A második kondérnál nincs tábla, de
    gépppisztolyos őr posztol mellette.
    -Ezek itt oroszok. Amelyik megpróbál kimászni, az őr a géppisztolyával visszakényszeríti.

    A harmadik kondér láttán Lucifer megdöbbenve kérdezi:- Miért nem látok sem táblát, sem őrt?
    Mire az ördög: -Ide nem is kell, ezek magyarok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, a többi visszahúzza.

  19. childfree says:

    Mi közötök nektek, nyomorult, irigykedő nagymagyaroknak ahhoz, hogy ki, hova megy a nagyvilágban? Mikor emelitek fel hangotokat az ország szétlopása ellen? Mikor nyivákoltok az ellen, hogy bolgár és román életsínvonal van az országban? Mikor höbörögtök az ellen, hogy a szittya vérmagyar vállalkozó minimálbérre jelenti be a magyar munkavállalóit? Biztos nemzettestvéri indíttatásból jelenti be minimálbérre, nehogy a magas nyugdíj miatt eltorzuljon az értékrendje 🙂 Megb@szhatjátok magatokat a rovásírással firkantó, hátrafelé nyilazó anyátok hátán! Gürizzetek csak 500 euróért, és gyártsátok csak a potenciális rabszolgákat és munkanélkülieket. Arra élveztek, hogy a kormánypropaganda keretében idehánytak nektek egy névtelen levelet? Ami mellesleg tele van csúsztatásokkal és sztereotípiákkal. Tudjátok, kedves otthon maradt, szervilis, szolgalelkű rabszolgák, nem mindannyian mosogatunk idekint, Nyugat-Európában. Én pl biztos nem 🙂 De hát a szövegértelmezés, az értő olvasás, a lényeglátás nem a ti terepetek. Bámuljátok csak tovább a híradót pörköltszaftos atlétatrikótokban, közben böfögjetek jó nagyot a soproni sörikétől, és köpködjetek mindenkire, aki szorgalmas, és tesz a jövőjéért, nyelvet tanul, és érvényesülni szeretne. Törődjetek a saját életetekkel! (már ha van) Mindenki oda megy a nagyvilágban, ahol megtalálja a számítását! Ha Szíjjártó Péter nem találta volna meg otthon számítását, akkor már rég itt kint enné a fene őt is!

  20. Lillu Pozsár says: (előzmény @Specht Attila)

    Betegek vagytok basszus,nem veszitek èszre,hogy csak a pènzròl ìrtok,meg amit azon megvesztek az a lènyeg?

  21. Lillu Pozsár says:

    Aki màsnak dolgozik,nem sajàt magànak, az mind màst szolgàl ki!Mindegy,hogy hìvjuk,szobalàny,szakàcs,nővèr..Rabszolga,mind.Nem vàllalkozó,aki dolgoztat.Aztàn,hogy ki mivel kompenzàl,magàt,hogy veri àt?Meddig,jajj,ez egy nagyon jó tèma,de kàr így itt vitàzni…

  22. Péter Fehér says:

    Kedves Éva! Eléggé hiteltelennek tűnik az írásod. Ami nagyon visszataszító benne, hogy lenézed azokat az embereket akik szobalányok, mosogatók vagy más egyszerűbb munkát végeznek. Rájuk is szükség van, hogy működjön a világ. Nézeteid alapján egy ápolónő is alja munkát végez, mert szart, mocskot mossa ki a tehetetlen betegek alól. Pedig egyszer te is fel fogsz nézni ezekre az emberekre.
    A fordításaidból több a bevételed mint az éves fizetésedből. Érdekes, nem? A férjed egyszerre több helyen is dolgozik. Adózás rendben, vagy csak úgy zsebbe vándorolnak ezek az összegek?

  23. Kékesi Raymund says:

    Nagyon sajnálom,hogy a hozzászólók nagy része nem tudja, s úgy tűnik, nem is gondolkodik rajta, miért teremtette őt magyarnak, ráadásul Magyarországra az Úristen.Úgy tűnik, hogy ugyanezek az emberek a HAZA fogalmáát sem tudják értelmezni, s nem vésődött beléjük, hogy “hazádnak rendületlenül”, meg hogy “itt élned, halnod kell”. Ezek nem a kormány propagandaszavai. Mi szeretjük a hazánkat, azaz Magyarországot, ha úgy tetszik, a Kárpát – medencét, a legszebb, legnagyszerűbb helynek tartjuk a világon – pedig jártunk már pár helyen rajta kívül – , s bizony nem egyszerű az életünk, megküzdünk mindenért. Sajnáljuk azokat az embereket, akiknek a HAZA nem érték, és azon túl, hogy mindezt elmondjuk, megmutatjuk, mást nem tehetünk értük, mint imádkozunk. Látjuk, hogy boldogtalanok, keserűség van bennük.

  24. Iván Reiner says:

    Kicsit -sőt, túlságosan is- propagandaízűre sikeredett ez a válasz… Kezdő vagy, majd belejössz, ne izgasd magad!

  25. Gébele Edina says:

    Szerintem a kedves tanárnő hordja fent az orrát! Férjemmel három gyermekünket neveljük, középfokú végzettséggel, mindketten több szakmával. Jelenleg éppen betanított munkásként dolgozom, férjem kicsit szerencsésebb…SEMMI lehetőség, SEMMI perspektíva SEMMI remény. Mindketten évekig folyamatos munkarendben több műszakban dolgoztunk, hogy fentartsuk a családot. Tudja kedves tanárnő mi az a dolgozói szegénység? Vagy az milyen, mikor télen 16 fok van a szobában? Soha egypercig sem voltunk munkanélküliek, nem keveset dolgozunk, dolgoztunk. Már az öröm, ha nem kerülünk rosszabb helyzetbe. Most kb.annyit keresek, mint 18-20 éves koromban…pedig az 21 éve volt. Az ön helyében én hálás lennék és csendben maradnék. De legfőképpen nem beszélnék iszonyú butaságokat és nem ítélkeznék ismeretlenül, tudatlanul.

  26. Boros Laszlo says:

    Ebböl is az irigyseg beszél, mindegy sok sikert magyarorszagon, sose lepj ki az orszagbol, sajnos minkett nem segitettek a szulök mint téged, és nem is szeretunk a munkahelyböl megélni.Ja meg nem is vagyunk föiskolàsok, nem tanitunk es nem strajkolunk havonta!Es az hogy mássok takaritanak es nem tanitanak, az nem szegyen, nem mindenki bekepzelt , buszke segfej mint az ugyvedek, birok, rendörök, tanarok! Vannak szereny es jo emberek, Nevtelenul amugy könnyu pofazni!!!

  27. Születettfeleség says:

    Nekem egészen más jutott a cikkről eszembe.Van egy könyv. A címe: Emberkísérletek.Persze a náci haláltáborokban. Több történetet, interjút írnak le benne, és az egyik nagyon megfogott. A történet eleje nem is fontos. In medias res:Amikor a hölgy kiszabadult a haláltáborból, Svédországba menekült.Ott direkt a menekülteknek biztosítottak munkát, szállást, gyerekeknek iskolát, stb. Az interjú Magyarországon készült, mert a néni már hazaköltözött. A riporter utolsó kérdése ez volt:Miért jött haza, ha olyan jó volt Svédországban, és tudta, hogy egyik rokona sem élte túl a Holokausztot? Hiszen senkije nem maradt Magyarországon.
    És ez volt a válasz: Egyszer a svéd rádióban meghallottam a Magyar Himnuszt. Honvágyam támadt, és nem bírtam ki, hogy ne jöjjek vissza Magyarországra,

  28. Ambrusné Keszthelyi Renáta says:

    Már megint a széthúzás megy összefogás helyett kedves hozzászólók? Miért is kell bántani azt, aki a nehézségek ellenére ragaszkodik az otthonához és a hazájához? Képzeljétek csak, van akinek a saját szülőföldje és kultúrája megér ennyi áldozatvállalást. Tudom, ez manapság már lejárt lemez, mert az anyagi javak sokkal fontosabbak. Ha már itt tartunk: arra nem gondoltatok, hogy nem azért fizetik jobban Nyugaton napi 8 órás munkavégzést, mint nálunk, mert az ott élő munkavállalók összefogtak és kiharcolták maguknak? Természetesen megértem azokat, akik kimennek dolgozni, viszont azt már kevésbé, hogy közülük sokan elvárják az itthon maradottaktól, hogy ők harcoljanak meg idehaza jobb életért. Ha minden oké lesz, utána szépen lehet hazajönni. Nem kérem, ez nem így működik: ahhoz, hogy Magyarország fennmaradjon és élhető legyen ahhoz Ti is kellettek kedves jelenleg külföldön dolgozó, hazatérést fontolgató magyarok.

  29. Istvánné Ertván says:

    Sajnálom, hogy a Magyarok pénzén lediplomázott egyének nem is ismerik a ranglétrát ….! Egyből 500.000 ft-os fizetéskéne nekik… igaz ők sokat tanultak könnyvből …. de a mély vízben sajnos sokan még nullák volnának!! Ezért üzenem nekik , hogy siessenek minél előbb mosogatni és bulizni, mert abból all kint is az életetek!!! Válogattok itthon a munkában amit elsem nagyon fogadtok merthát ugye lediplomáztatok és az életszinvonalatok magas ! Csak sírtok rítok ! Nem érdekel a politika, de amint olvasgatom a kommenteket ez inkább arról szól és persze csakis a gyors magas életszinvonalról. Mert azért ha dolgozól lehet, hogy évek kellenek de azért viszed valamire ! Munka is van csak egy hét múlva a siránkozók már ot is hadják /kivételektől elnézést!/ és inkább otthon nyomják munkanélkül az internetet!

  30. péter tóth says:

    Kedves posztoló!
    Tanítasz egy iskolában, mellette pluszmunkát vállalsz és tanulsz – élni mikor van időd? Nem feltételezek semmi rosszat a férjedről, de biztos nehéz lehet neki ennyi munkát vállalni hiszen jelenleg az a vállalkozó tud olcsóbban dolgozni, aki “játszadozik” a számlákkal. “Néha egyszerre dolgozik három, négy helyen” – élni mikor van ideje? Legutoljára, gyorsan megnéztem a raklapos bútor hirdetéseket a neten, elég kevés az érdeklődés ez irányban, de gondolom neki ettől függetlenül sokat sikerül eladni. A sikereiteknek ettől függetlenül örülök.

  31. Györgyi Mónika says:

    Kedves névtelen tanárnő Magyarországról! Igyekszem rövid lenni. 39 éves vagyok, Magyarországon könyvelést tanultam középiskolában, utána programozást, diplomám nincs, mert amikor elkezdtem a főiskolát, rájöttem, hogy nem akarok félévente 10 felesleges tantárgyból vizsgázni az 5 valóban lényeges és fontos tantárgy mellett. Dolgozni kezdtem, biztosítónál díjkönyvelőként, majd lassan a kirendeltség vezetőjének asszisztenseként, aztán másik társasághoz szegődtem, a megyei vezető asszisztenseként. Megszületett a fiam, aki alig volt pár hónapos, már újra dolgoztam, ekkor már banki vonalon. Később hitelpontot vezettem, aztán egy direkt ertékesítési vezetői posztot töltöttem be. Pályafutásom csúcsa volt. Havi 300000 Ft bruttó fizetéssel, amiből 166000 Ft nettó bért kaptam meg, és havi 7000 km-t autóztam, amit a nettómból kellett finanszíroznom, mert a bank nem fizetett útiköltséget. Tehát havi 100000 Ft-ért güriztem havonta úgy, hogy a fiam csak fényképen látott engem. Mondanom sem kell, váltottam. Kisebb felelősségre, kevésbé hangzatos pozícióra, ugyanennyi nettóért. Aztán jött a válság… Fekete munka, vagy munkanélküliség. Aztán külföld. Hollandia. A férjem (a második) 17 éves kora óta Németországban élt, szakmunkásként érkezett, és még a berlini fal leomlása előtt az NDK-ban kezdte a pályafutását. Nem dolgozott jól hangzó pozíciókban, csupán egyszerű szorgalmas, jó szakemberként végzett fizikai munkát, mégis stabil, jó jövedelme volt mindig. Lassan pedig csoportvezetővé vált, sőt, egy kisebb projektnél ő lett az építésvezető, de utána visszakerült a csoport vezetői pozícióba. Soha nem kellett neki munkát “keresnie” , a munkáltatói keresték őt. Jelenleg Hollandiában dolgozik, továbbra is csak csoportvezetőként, de nekem nem kell dolgoznom, a babánkkal itthon töltöm az időt, nem munkásszálláson lakunk, hanem házat bérelünk, velünk él a 16 éves fiam, és a diplomás öcsém, aki jelenleg egy hét alatt keres annyit könnyű fizikai munkával itt, mint Mo-on egy hónap alatt keresett közalkalmazottként egy iskolában. Nem pedagógus. Tehát felteszem a kérdést, hogy miért is olyan borzalmas dolog kilépni a komfortzónánkból, és kisebb felelősséggel több pénzt keresni, és egy nyugodt, kiegyensúlyozott életét élni? Történetesen külföldön, ha már a saját szülőhazánkban erre nincs mód? Ja, és angolul, németül, hollandul beszélek, folyamatosan képzem magam, mert élvezem, nem pedig mert kell. Minőségbeli különbség… És ha kedvem tartja, és megkérnek rá, mert hallották, hogy milyen alaposan és szépen csinálom, akkor elmegyek takarítani, hiszen nem esik le az ujjamról a gyűrű akkor sem, ha mások után pucolom a “mocskot”. Ja, és boldog vagyok! Igazán boldog! Amilyen sosem tudtam lenni a holnaptól való félelem miatt a szülőhazámban. A szülőhazámban, amit szeretek, és amit szeretnék a régi fényében látni újra, de csak azt látom, hogy a fényét csalók, tolvajok, hazug kapzsi senkiháziak elvették, és kiárusították… Szóval, inkább élek egy szép, rendezett, stabil, de idegen országban boldogan, még ha sokat is esik az eső és fúj a szél, mint otthon, kilátástalanságban, és örökös harcban a holnapért, aminek még csak az értelmét sem láthatja az egyszerű magyar ember.

  32. Shawn Wesker says:

    Végre! Valaki megmondja ennek a sok fennen héjázó lelkét eladó angol bércsicskának, hogy lehet Magyarországon is megélni.

    Akiben van büszkeség, hazaszeretet és tartás az nem megy minden áron el.

    Nagy respekt az írónak! Igazi magyar hazafi!

  33. Imre Loch says:

    Tisztelt Levélíró!

    Nem tudom nevét ezért így kell megszólítanom.Én Magyarországon 20 évet fegyveres testületnél dolgoztam.Világ életemben becsületesen szolgáltam hazámát amiért több dicséretben is részesültek.De nem értek egyet azzal amit leírt mint ahogy a többi komentelő sem,a következők miatt:
    Szerencsémre káros szenvedélyektől mentes vagyok, a pénzt soha nem vertem el mindig megfontoltam mire költök,így kijelenthetem hogy nem éltem nagy lábon.
    Úgy alakult, hogy megnősültem gyerekeket vállaltunk és egy kis lakásból nagyobbat vettünk hitelre a válság előtt!
    Azt hozzá teszem,hogy nem tudtunk elmenni nyaralni és csak a szükséges dolgokat tudtuk megvásárolni.A hónap végére már elfogyott a pénzünk és fizetéstől fizetésig éltünk, örültünk annak ha nem jött váratlan kiadás valamire mert akkor mehettem kölcsönkérni 🙁
    Úgy alakult, hogy az egyik régi kollégám felhívott (ő már több éve kint dolgozott Ausztriában) hogy lenne hely itt és nincs e kedvem kimenni?
    Volt fél órám eldönteni hogy megyek e vagy sem, gyors telefon a feleségemnek megbeszéltük és rá pár napra utaztam ki.
    Nem volt egyszerű őket otthagyni mert csak két hetente jártam haza, de kis idő elteltével rájöttem, hogy én nem akarok hazamenni pedig szeretem a hazánkat.
    Rá egy évre költözött a családom is és a gyerekeim utánam,itt járnak suliba itt rendeztük be az életünket.Még nem nagyon beszélem a nyelvet de mégis azt mondom,hogy itt a kis idő alatt élhetőbb életet tudok nekik biztosítani mint otthon.
    Én megpróbáltam mindent otthon de ott azt kell mondanom,hogy nagyon nehéz.Sok ismerős és barát otthon próbál boldogulni de tudni kell azt, hogy ott messze nem fizetik meg azt a munkát és az utolsó bőrt is lehúzzák a munkavállalóról.

    Én személy szerint igazat adok az Angol lánynak,sokan követték követik és követni fogják.

    Nem azért megyünk el mert nem szeretünk Magyarországon lenni, csupán azért mert nem tud biztosítani nekünk egy élhetőbb életet!

    Tisztelettel :Imi!

  34. zöld says:

    Aham…
    Kedves Levélíró!
    Nem nagyon hiszek neked. Miért? Mert csúsztatsz és általánosítasz.
    Ugyan el tudom képzelni, hogy valakinek ambíciózus és hiperintelligens létére csak mosogatói munka jut, de te kizárólag negatív példákat hozol fel, ezzel sugallva, hogy “külföldre szakadt” honfitársaink vagy ingyenélők, vagy pedig csak az aljamunka jut nekik.
    Bár olyat, aki ingyenélőként várta a sültgalambot Londonban, én is ismerek, és előbbi sugallat igazságtartalmát nehezen tudom megállapítani, utóbbi egyértelműen téves feltételezés. A jól képzett magyar munkaerő baromira nem mosogat külhonban.
    Ez a “van gyereke, nincs gyereke” kérdés pedig nagyon beakadt neked; el tudod képzelni, hogy nem mindenkit ugyanaz tesz boldoggá, ami téged, urambocsá nem akar (még) gyereket, nem annyit, netán nem akar (még) lehorgonyozni? (Emiatt még az is felmerült bennem, hogy a levél nem valódi, hanem propagandacélokra készült… Bár ennek ellentmond, hogy itt jelent meg.)

  35. Specht Attila says:

    Nos igen.
    A Kedves levélíró kicsit szembe megy saját magával.
    Szorgalma és eltökéltsége, kitartása mindenképp elismerést érdemel ámde:
    Tanít 8 órában, aztán fordít, képzi magát, közben nyilván háziasszony is! Ez alsó hangon is napi 10-12 óra elfoglaltság.

    Nekem is dolgoznak külhonban rokonaim,így megbízható forrásból tudom, hogy napi 8 óránál többet sok helyen nem is engednek dolgozni ( pl az angolok ) 8 óra mosogatás után, havi szinten átszámolva 400.000 HUF marad a zsebében.
    A munkahelyére nem szakad buszokon közlekedik, nem kerülgeti a kátyúkat, nem húzza le boldog és boldogtalan és ha úgy gondolja akár az Opel Insigniáját is úgy cseréli le , mint más a fehérneműjét. Az hogy a koszos, szocreál és lehúzós Balaton helyett inkább valami távol-keleti országban tölti a jól megérdemelt szabadságát, meg inkább irigylésre méltó, mintsem elítélendő. ( kíváncsi lennék, hogy közülünk, szorgalmas, bérből és fizetésből élőkből hányan jutunk el Pl Thaiföldre? )
    No, de érthető a levélíró tollából származó kritika, hiszen egy követ kell fújni a jelenlegi kormány ködösítésével, miszerint itthon minden a legnagyobb rendben van.
    Egy követ kell fújni, mivel nekik köszönhetik a pedagógusok az életpálya modellt és a vele járó juttatásokat. ( mintha ebben az országban csak a pedagógusok lennének azok, akik megalázó bérért dolgoznak, miközben egy tűzoltó például jó ha hazavisz a pótlékaival együtt 100.000 HUF -ot )
    Ködösítés, irigykedés ami az itthon maradottakat jellemzi.
    Hát járjanak sokat a Balatonparton, ha van még olyan országút amin végig lehet menni úgy, hogy nem szakad szét alattunk az autó, egyék a 20* odaégetett olajban sütött hekket és lángost kétszer olyan áron, mint amennyiért Hallstadban ettem az igazi Wiener Snicle-t. Mindenkinek a magánügye. Akárcsak az, hogy hová milyen körülmények közé és mennyiért adja el a munkaerejét!

  36. Timea Molnar says:

    Hat ez a valaszado valoszinuleg azok a szamomra egyaltalan nem tiszteletre melto pedagogusok sorat kepezi, akik nem alltak kollegajuk melle a tanarsztrajkok alkalmaval . Neked is koszonheto ezaltal hogy a magyar oktatas hanyatlik. De hogy valaszoljak a nyilt leveledre ,kepzeld nekem is volt egzisztenciam otthon nem is akarmilyen. Most is egy fel kis palotat hasznalok otthon evente ketszer nyaralokent , mivel az ev nagyobb reszeben en is Angliaban elek a ferjemmel. A gyerekem meg otthon tanul a MTF-en. Lehet hogy te baromira jol erzed magad otthon, de sajnalatos modon nem Te es a hozzad hasonlok vannak tobbsegben. Az a lakotelep ahol az emlitett ingatlanunk all egy mondhati vadi uj lakotelep 2003- es 2010 kozott nott ki a foldbol. Most mikor haza megyunk a 2010 elott nyuzsgo es epulo lakotelep kihalt. Ember nem latni az utcan hacsak veletlen eppen nem ugrott haza valaki a szuleit meglatogatni. Lehet hogy pusztan kedvtelesbol hagyta ott az a rengeteg csalad a szebbnel szebb es ujonan epitett otthonukat mert valoszinuleg a tobbseguk nem volt eleg jo velem illetve velunk egyutt abban, amit csinalt es pusztan kifogasokat kerestunk. Summa summarum kar hogy nem hozzad hasonloan elegedett az orszag nagyresze. Lehet lenezni az osztalytarsaidat akik egy kiszamithato es nyugodt eletet valasztottak Angliaban Ausztriaban , Nemetorszagban vagy barhol. Tudod miert ? – mashol is vannak problemak mert problema nelkul nincs elet es fejlodes – , mert mashol nem mondjak azt sehol , hogy itt egy bal libsibolsi (jelentsen ez barmit is ) nem fog dolgozni. Alapozva ezt a kijelentest arra hogy peldaul mint en egy egy kozeleti tortenes esetere szabadon ahogy normalis kifejti az eppen aktualis tortenessel, esemennyel kapcsolatos velemenyet. Tudod normalisan mukodo helyeken a vilagban a tobbseg el ugy , hogy kenyelmesen eppen az igenyeinek megfeleloen es nem pusztan a kisebbseg. Mert ugye nem mindenkinek ugyan olyanok az igenyei. BArbara inkabb buszkebben huzza at egy szallodaban az agynemut mint otthon egy Call centerben csapja be az amugy is szerencsetlen allampolgarokat. Te lehet ,hogy ezert lenezed ot en viszont sokkal inkabb teged nezlek le pont ezert. Geza es a tobbiek kotve hiszem hogy valaha cserelnenek eletet veled (tudom, hogy te sem veluk ) viszont Ok nem irogatnak nyilt leveleket. Amit viszont Barbara irt az eleg massziv retegnek a szomoru valosag , veluk szemben te meg mindig a kisebbseget kepviseled. En nem lennek buszke arra hogy egy orszagban a jo letemmel a kisebbseget kepviselem. Szegyelnem es szegyellem is . Ezert sem elek otthon max 2 honapot egy evben, mert ebben a lenezni valo Angliaban en illetve mi a ferjemmel megengedhetjuk magunknak hogy 10 hetet ne dolgozzunk egy evben. ( Mellesleg a ferjem kamion sofor sajat vallalkozasban, en meg szocialis munkaskent dolgozok) De majd el felejtettem a tobbseg magyarorszagon egeszen bizonyosan nem jo abban amit csinal, a tokeletes oktatasi rendszerben nincs igenye ra hogy egy eleten at kepezze magat , es csak kifogasokat keresnek. Hat ezert en kerek elnezest. Azok neveben is akik kulfoldon valahogy jobban boldogulnak mint ott ahol szulettek pusztan kalandvagybol .

  37. László Buzás says:

    Egy hibája van a lelkes beszámolódnak, nem merted aláírni, mint az angliai lány? 🙂

  38. László Buzás says:

    Egy szépséghibája van a lelkes levelednek, bár sok iskolád van…etc..etc.. Miért nem merted aláírni?Az angliai lány merte vállalni a nevét! 🙂

  39. Varga Lászlóné says:

    Hat,most megmondom neked,hogy igaz,nincs felsofuku vegzetsegem,sot,meg angolul sem beszelek,de sajat studiot berlek,igaz,nem Londonban.Es nem takaritok,nem mosogatok,gyarba dolgozom.Es ugyanebbe a varosba el a lanyom,az unokam,es a lanyom elettarsa is,immar jo 5 eve.A lanyom,amikor otthon dolgozott,pizzaszakacskent,jo 3 evig,nem volt bejelentve egy napot sem,hiaba volt egyeduli szakacs az etterembe!!Itt be van jelentve.En meg otthon tuti,mar az utcan laknek,mivel hiaba van majd 30 evem,nem kaptam munkat.Meg ugy sem,hogy feketen..Mondjuk,ahhoz annyira nem is fult volna a fogam.Utalom a fekete munkat,es a csalast!!Ja,harom gyereket neveltem fel anno.A legkisebb ket es fel eves volt,amikor a volt ferjem elvalt tolem.Egy fitying gyerektartas nelkul felneveltem oket,es az,akinek a ferje feketen dolgozott,bizony,a ket gyerekere tobb tamogatast sirt ki,mint amit en valaha kaptam.Igaz,ugy negyven eves koromig rendes munka mellett talaltam meg takaritasi munkat is.De jott az,hogy megoregedtel,nem kellesz sehova!!En csak ennyit irok,hogy ezt is tudd!!Es lehet,egyszer te is megtapasztalod,mi var otthon arra,aki tobb,mint 4 x eves!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!