DELUXE

Tanmese a halászról és a milliárdos üzletemberről

Egy nagyon elgondolkodtató mesét találtam a szegénységről, a gazdagságról és hogy vajon mérhető-e pénzben a boldogság. 

“Egy amerikai üzletember az orvosa utasítására nyaralni ment egy kis tengerparti faluba, Mexikóba. Az első reggelen, miután az irodából érkező sürgős telefonhívás után már nem tudott elaludni, kisétált a mólóra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy kis hajó állt a dokkban egyetlen halásszal, és a hajócskában sok nagy sárga uszonyú tonhal hevert. Az amerikai megdicsérte a mexikóinak a szép fogást.
– Mennyi időbe került kifogni őket? – kérdezte az amerikai.
– Alig valamibe – felelte a mexikói, meglepően jó angolsággal.
– Miért nem marad kinn tovább, hogy több halat fogjon? – kérdezte aztán az amerikai.
– Ennyi elég ahhoz, hogy eltartsam a családomat, és adjak néhány darabot a barátaimnak – felelte a mexikói, miközben kirakodta a halakat egy kosárba.
– De … Mivel tölti a nap további részét?
A mexikói felnézett és elmosolyodott.

image_5

Sokáig alszom, halászok egy keveset, játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, Juliával, azután minden este bebandukolok a faluba, ahol bort kortyolgatok és gitározok az amigóimmal. Teljes és tevékeny életet élek, senor.

Az amerikai nevetett, és kihúzta magát.
– Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból, és segíthetek Önnek. Több időt kellene töltenie halászattal, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót. A megnövekedett zsákmányból pillanatok alatt további hajókat vásárolhatna. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne.
Majd így folytatta:
– Ahelyett, hogy egy viszonteladónak értékesítené a fogást, közvetlenül a fogyasztóknak adná el, és így előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát. Ön ellenőrizné a terméket, a feldolgozást és a forgalmazást. Persze itt hagyná ezt a kis parti halászfalut, és elköltözne Mexikóvárosba, aztután Los Angelesbe, végül pedig New York Citybe, ahol megfelelő menedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.
– De senor, mennyi időbe kerül ez az egész? – kérdezte a mexikói halász.
– Tizenöt-húsz évbe. Maximum huszonötbe.
– És azután mi lesz, senor?
Az amerikai megint elnevette magát, és azt mondta:
– Most jön a java. Amikor az időzítés megfelelő, bejelnti a tőzsdei bevezetést, eladja a vállalata részvényeit a nagyközönségnek, és dúsgazdag lesz. Milliókat fog keresni.
– Milliókat, senor? És aztán?
– Azután nyugdíjba megy, és elköltözik egy kis tengerparti halászfaluba, ahol sokáig alszik, halászik egy kicsit, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, esténként pedig bebandukol a faluba, ahol bort kortyolgathat, és gitározhat az amigókkal…”

 

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnád, nézd meg a bejegyzés alatti cikkajánlót, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet. 

Továbbiakat a blog facebook oldalán találsz, jó a társaság, gyere oda is: IDE kattintva. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!